A kóros hajhullás lehet tünete vagy következménye más betegségeknek.

Komolyan kell vennünk a problémát és ki kell deríteni a mélyebb okokat a szervezetben, ha a haj marokszámra hullik, foltokban hullik, vagy a minősége, tapintása, esetleg a fénye megváltozik. Megjegyzem az utóbbi három az életkor előrehaladtával is változik, ami egy természetes folyamat, ezt ne felejtsük el.

Megkülönböztethetünk foltos és díffúz (elszórt) hajhullást.

Először a foltos hajhullást szeretném ismertetni (alopecia areata), ebben az esetben a haj nem egyenletesen ritkul hanem aránylag hirtelen hullik ki, egy vagy több kisebb- nagyobb kerek foltban. A fejbőr ezeken a helyeken teljesen sima, hegek nem láthatók. A betegséget bőrgyulladás, viszketés, fájdalom nem kíséri.

A foltos hajhullás leggyakoribb okai a következők lehetnek:

Az okok felderítéséhez minden esetben góckutatást kell végezni. A góc akkor alakul ki a szervezetben, ha egy mikroba (gomba, vírus, baktérium, egysejtű) okozta helyi gyulladást a szervezetünk legyőzni nem, csak lokalizálni képes.

A leggyakoribb okok, a szervezetben keletkező gyulladásos gócok, rossz, gennyes fog, szájsebészeti - fül - orr - gégészeti gócok, az orrgarat probléma, elsősorban az arcüreg és mandulagyulladás, valamint a tünetet nem adó epehólyag-gyulladás is.

A lehetséges okok közé sorolhatjuk még az idült petefészek gyulladást, urológiai, nőgyógyászati problémákat, a candidát, és az autoimmun betegséget.

Ezek felderítése és kezelése szükséges ahhoz, hogy a haj hullása megszűnjön, és a kihullott haj vagy testszőrzet visszanőjön.

Diffúz hajhullás esetében a haj a fejbőr egészén, egyenletes mértékben hullik, ritkul, esetleg vékonyodik, a hajszálak száma, a haj tömege fokozatosan csökken, mégsem alakul ki kopasz terület a fejen.

A diffúz hajhullás lehetséges okai a következők lehetnek:

A fejbőr korpaképződésével, gyulladásával és gombásodásával járó bőrbetegségei, pl. seborrhea vagy a pikkelysömör (pszoriázis).

A gombák kedvelik a sötét, nyirkos, meleg "talajt" a haj alatt, tehát hajunkat mindig szárítsuk meg alaposan és biztosítsuk a fejbőr megfelelő szellőzését.

A kiegyensúlyozatlan táplálkozás, a megfelelő ásványi anyag és vitaminbevitel hiánya mellett, elősegíti a szervezet túlsavasodását is. A vér folytonos túlsavasodása előbb - utóbb a fejbőr működési zavarában is jelentkezik, ilyen esetben megoldás a szervezet lúgosítása.

Foltos és díffúz hajhullást egyaránt okozhatnak a következő betegségek:

A dohányzás, a drogok és a gyógyszerek toxikus hatása pl. a béta blokkolók, és a fogamzásgátlók, szintén fokozott hajhullást eredményezhetnek.

A hajhullásnak hormonális okai is lehetnek, például a pajzsmirigy csökkent és túlzott működése egyaránt kiválthatja.

A hormonháztartás rendellenessége - pl. hölgyeknél lehet a túlzott férfi nemi hormon (tesztoszteron) termelés - akár diffúz, akár lokális hajhullást eredményezhet, leggyakrabban a középkorú, és a klimax időszakában lévő nőknél illetve a kismamáknál.

Ilyen esetben, ha van rá lehetőségünk kérjünk nőgyógyászunktól egy hormon profil vizsgálatot, mely csupán egy vérvételből áll, de sokat megtudhatunk belőle.

A női hormonok meghosszabbítják, a férfi hormonok pedig lerövidítik a haj növekedési ciklusát.

Magas vércukorszint, érelmeszesedés, vészes vérszegénység, májbetegség, fertőző betegségek stb szintén kiváltó okai lehetnek a hajhullásnak.

Mivel minden hajszálat külön hajgyökér táplál, amelybe a vérrel jutnak el a tápanyagok, nagyon fontos az optimális vérellátottság.

A folyamatos stressz helyzet, az előbb említett cukorbetegség és érelmeszesedés esetében a hajszemölcs nem kap friss vért és tápanyagot, mert a vérkeringés rosszabbodik így a vérellátás romlik, tehát beszűkülnek a hajhagymákat ellátó hajszálerek, ennek következtében a haj lassabban nő, elvékonyodik, korábban kihullik.

Kóros hajhullás esetén fontos kideríteni, hogy mi áll a hajhullás hátterében és mit tehetünk ellene.

A hajhullás legtöbbször jelentéktelen kellemetlenségnek tűnik, de a krónikus hajhullás mögött nagyon gyakran a fentiekben említett, valamilyen testi elváltozás, betegség áll, melynek semmi köze a haj vagy a fejbőr állapotához.

Hajunk szembetűnő jelzőrendszere egészségi állapotunknak, nagyon érzékeny műszer, már a betegség kialakulásának kezdetén hajhullással figyelmeztet, hogy szervezetünket veszély fenyegeti!

Tehát, ha valóban úgy állapítjuk meg, hogy hajhullásunk túllép a normális cserélődés fogalmán és az előző cikkem egyik pontja sem lehet oka a hajvesztésnek, akkor utána kell járni a kiváltó okoknak.

De vigyázzunk, nehogy maga az esetleg nem is olyan komoly probléma eltúlzása, váljon kiváltó okká!

J. Éva